Sziasztok!

A következőekben egy velem megtörtént eset fogok elétek tárni!

FIGYELEM: gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom!!!!! A nyugalom megzavarására alkalmas történet fog következni, mindenki csak saját felelősségére olvassa!!!!!!!!!!

Kezdeném az elején…. Bár nem egyszerű erről beszélnem…. Gyermekkoromban kezdődött az egész, úgy 11-12 éves koromban, mikor arra lettem figyelmes, hogyha nem is látom ki közelít felém megéreztem csupán a kisugárzásából, aurájából …. Ezzel nem is volt semmi problémám, mígnem egy osztálykirándulás alkalmával kitaláltuk a barátnőkkel, hogy milyen poénos lenne egy szellemidézés... neki is kezdtünk, de mivel nem értettünk úgy hozzá, nem is történt semmi jelentős..így úgy voltunk vele, hogy kipróbáltuk s valószínű, hogy ez nem is működik … (úgy néz ki tévedtünk!)

Ez után eltelt egy-két hét, s amint említettem megérzem az emberek kisugárzását, elkezdtem érezni egy másféle aurát a környezetemben, ami nem volt megszokott s nem tudtam kihez kötni … ahogy telt az idő egyre erőteljesebben éreztem ezt a valamit, valakit körülöttem, melynek már jelei is voltak… először arra lettem figyelmes, hogy mindig hallom, az üres házban, hogy a szekrények ajtajai ki-be záródnak, illetve járkálásra lettem figyelmes.. holott senki nem volt a házban kizárólag én …. majd idővel tanulás során már észleltem, hogy a függöny semmiféle természeti jelenség meglét ellenére is úgy lebeg mintha a szél fújná… de még ekkor sem aggódtam.. hiszen én nem igazán hittem a szellemekben …. Ami a legidegesítőbb volt, hogy úgy éreztem, mintha mindig nézne, bámulna, ami valljuk be őszintén, amúgy is szokta zavarni az embert, hogy mit néz, bárkiről is legyen szó, nemhogy egy nem látható dologról…s nekem percenként kellett az üres ágyra tekintenem, mert onnan észleltem a nézést… Rettenetesen zavaró volt…

Az tudni kell, hogy a mi családunk eléggé vallásos, így az egyik karácsony alkalmával, amikor az istentiszteletre mentünk, utána esett le a tantusz, hogy itt valami nem kóser… már a templomba belépve nem éreztem magam valami jól, egész idő alatt rosszul éreztem magam, légszomjam volt, szédültem … akkor véget-ért az istentisztelet szinte szaladtam kifelé, annyira rosszul voltam… ilyen még soha nem fordult velem elő eddig a pillanatig.…  hazatérve elmeséltem mindent a szüleimnek, akiknek eddig nem mertem erről beszélni, hiszen ők sem hiszik, hogy vannak szellemek .. De meglepődtem, mikor azt mondták, hogy ők is figyelmesek lettek arra, hogy nem is egy hanem több valami is van a házban, melyeknek ők is hallják a ténykedésüket…. A szüleim azt a tanácsot adták, hogy ne figyeljek rá és jobb lesz minden… Meg is fogadtam a tanácsot, ami egy jó hétig be is vállt, viszont utána még rosszabb lett.… Úgy éreztem, hogy ez a valaki rám telepedett, s nem igazán jó szándékkal van ott mellettem, hiszen egyre jobban úgy éreztem, hogy figyel, s akarva akaratlanul úgy viselkedik mintha bántani akarna… addig eljutottam, hogy már nem mertem egyedül maradni, pláne sötétben.. volt olyan alkalom mikor lefekvéskor szabály szerűen olyan érzést keltett ez az ártó valaki, valami mintha felém hajolna, majd az ágyra támaszkodna (érezhető volt, hogy az ágy lenyomódik), illetve, hogy felém hajolva rálehelne, vagy mondani akarna valamit…. Mondanom sem kell nagyon megijedtem s mivel nem tudtam jobbat a takarómba burkolóztam s kértem Istent hogy segítsen … ami hatásos volt akkor.

Ezek dolgok egyre jobban kezdtek megőrjíteni, kezdtem úgy érezni, hogy biztosan csak bebeszélem magamnak s tényleg nincs is ott semmi … Már azon is elgondolkoztam, hogy orvoshoz kellene fordulnom a problémámmal, hiszen teljes félelemben életem…

Amikor látták a szüleim, hogy kezdek nagyon magamba fordulni e miatt előállt édesapám azzal, hogy próbáljuk meg megidézni, hátha sikerül, s meg tudjuk, hogy miért csinálja, ki vagy mi ő …

Úgy is lett, egyik este apukámmal megidéztük .. először nem sikerült, majd még egy próbára már nagyon is … se én, se apukám nem akartuk elhinni … Hogy kicsit lerészletezzem, az eset úgy történt, hogy apukám meg én fogtuk egymás kezét s szólítgattuk , majd egy szempillantás alatt egy szellő csapott meg s mintha felettem állt volna az a valaki s úgy mintha végezni akart volna velem.. én elengedtem apukám kezét s a félelemtől remegve, könnyek között mondtam neki halkan, hogy itt van mögöttem … apukám meg csak annyit mondott, hogy én is láttam …. Erre egy nagy dübbenést lehetett hallani, úgy mintha kintről a teraszról jött volna, s már nem éreztem a szellem jelenlétét, gondoltuk el is ment … mi akkor úgy gondoltuk, hogy biztosan a kutyák jöttek át s nekimentek a korlátnak, vagy valamit levertek… ezek után én mintha megkönnyebbültem volna, mintha egy mázsás súlyt vettek volna le a lelkemről, könnyek között de elmondtam apukámnak , hogy már nem érzem, s mintha jobb lenne, mintha eltűnt volna a félelem belőlem ….

Hogy hogy nézett ki?!?…. egy sötét alak volt sötét öltözéket viselve, s nem lehetett az arcát látni… ami nagyon feltűnő volt, hogy egyre jobban, az idő elteltével növekedett, nem tudom, hogy a félelmemtől eredően e vagy sem … de utolsó találkozásunkkor sokkal nagyon termettel rendelkezett mint amikor először tapasztaltam….

Ezeket megbeszéltük, s majd kinéztünk, hogy mi is volt a dübbenés, viszont meglepően láttuk, hogy a kutyák sehol, az házukban alukálnak, semmi arra utaló nyom, ami a nagy dübbenést okozhatta volna…. Anyukám is hallotta a nagy dübbenést, de ő nem mert kijönni … Arra tudtunk csak gondolni, hogy valószínű, így távozott ez a szellem, démon vagy nem tudom minek is nevezhetném….

Azóta sokkal szabadabbnak érzem magam, illetve már nem okoz problémát az istentiszteletek való részvétel sem …

Örülök neki, hogy véget ért ez a “rémálom”…

Azt nem tudom, hogy van e a kettőnek összefüggése, de apukámnak 2 hétre rá kilyukadt a gyomra?!?!……

Összegezve ezt az egészet….

SOHA NE CSINÁLJUK SZELLEMIDÉZÉST, CSAK HA SZAKEMBER VAN JELEN … MERT NEM TUDHATOD, KI FOG MELLETTED MARADNI, S AZT SEM HOGY MIT SZERETNE VELED CSINÁLNI

…..szerintem senki nem akar magának rosszat, s nem akar félelemben élni…. Nekem ez elég drága tanulópénz volt, mai napig is kiráz a hideg ha erre visszagondolok, s most is, hogy kiírtam magamból a sírás kerülget visszaemlékezni erre az egész félelem teli időszakra…..

Szeretném megjegyezni, hogy vannak még szellemek a házban.. de ezek nem ártó szellemek hiszen ők soha nem zavarnak minket, csak néha-néha esténként lehet hallani őket, hogy járkálnak, de senkit nem bántanak… mi úgy vettük észre, hogy az eddig elhunyt hozzátartozóink, az egyes jellegzetes mozgásukból ítélve!

További szép napot mindenkinek!

Üdv.: Yudit