Kíváncsi lennék egy pár véleményre a következőekben leírtakkal kapcsolatban. Szívesen vennék tanácsokat is ha vannak 🙂
Kezdem a legelején…. A párom és én nemrégiben költöztünk fel a fővárosba vidékről munkavállalás céljából, mivel ahol eddig éltünk (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) nem igazán lehetett nemhogy válogatni a munkák közül, nem is igazán volt, vagy csak ismerős általi, vagy az úgynevezett “droid” munkalehetőségek tömkelege volt! Nah, de ez nem is a lényeg… A lényeg, a lényegben, hogy felköltözésünket követően egy jó hétre rá találtunk állást egy élelmiszer ipari termékeket gyártó kis vállalkozásnál (ha nem gond nem nevezném meg,és azt sem hogy mit készítettünk).
Az elején minden szép és jó volt, sem a fizetéssel, sem a munkáltatóval nem volt semmi probléma, sőt örültünk neki, hogy együtt dolgozhatunk a párommal (együtt jövünk, együtt megyünk)… ez a tipikus “mézes madzag” effektus volt jelen. Egy-két hétre rá, már az ott dolgozók kezdték lerántani a leplet, s megismertetni velünk, hogy mibe is csöppentünk, de mi nem akartuk elhinni.. úgy vélekedtünk, hogy nem lehet itt dolgozni annyira rossz! Majd miután a főnök bejelentette, hogy egy újabb üzletet fog nyitni a feje tetejére állt minden…. Kezdett beigazolódni az, amit az addig, ott dolgozók elővetítettek…
Ott kezdődött a változás, hogy egy órával hamarabb kellett bemenni, amivel úgy semmi gond nem volt, mert elviekben így egy órával hamarabb el lehetett jönni, viszont ez ha egyszer megesett lehet hogy sokat mondok… majd bevezetett egy olyan plusz rendet, szabályzatot, munkarendet melyet be kellett tartani, viszont az elvárás annyi volt, hogy a végére nem tudtuk eldönteni, hogy hová kapjuk a fejünket, hogy beleférjen a napi 8 órába, s a kétszeri szállításra is meglegyenek az elkészült termékek. Mivel ha nem lett kész és késtünk 10 percet is már az ordibálás következett. Ezen probléma orvoslására, mi dolgozók előálltunk azzal, hogy jó lenne ha még egy személyt felvenne, aki a plusz feladatokat ellátja, hogy zökkenőmentesen menjek a munka. Viszont ez nem felelt meg, és azzal állt elő a főnök, hogy napi 8 és fél órát kell dolgozni, ami a szerződésben szerepelt (mini betűkkel!), mivel az ebédszünetet is le kell dolgozni.
Ezt követte a két műszakos munkarend felállítása. Mondhatom mennyire örültünk neki, mert így a párommal odabent a munkahelyen találkoztunk egy órára és kész…. Jajjj, hát a legjobbat nem is mondtam, hogy egy héten egy nap volt szabad, ami elment például nálam a mosásra, vagy gyors, fontos elintéznivalókra és a pihenés sehol sem volt….kivéve gondolatban…. Nah, de a lényeg, hogy ugye bevezetődött a 2 műszak… mi ott dolgozók egyre jobban fáradtunk, mivel nem tudtuk magunkat kipihenni, plusz egyre több volt a túlóra, egyre több volt a ránk háruló feladat, illetve egyre jobban és sűrűbben kezdett eluralkodni az embertelen bánásmód kategóriába tartozó jelzők használata a munkáltató irányából …. mindenki kezdett besokallni, így az egyik munkatársunk felmondott ….
Mivel ő már egy éve ott volt, így a főnök betartatta vele az egy hónap felmondási időt, de azt is hogy…. majd egy hétig kérte a munkatársunk a főnököt, hogy a benyújtott felmondását írja már alá, mivel ugye a dolgozóé egy példány a felmondásnak, és attól érvényes mikortól aláírta, illetve lepecsételte a munkáltató, ha jól tudom… tehát így nyert még egy jó hetet, hogy a munkatársunk ott dolgozzon (ami pedig nem jogszerű, ha jól tudom!)
Jól láthatóvá vált ez alatt az idő alatt, hogy ő próbál uralkodni felettünk és a hatalmát próbálja meg gyakorolni rajtunk, mivel a másik két munkatársunkat néhány esetben megfenyegette a Munkaügyi Bírósággal (az én legjobb tudtommal ők a munkavállaló érdekeit képviselik, szóval gondolom néhányunknak leesett, hogy nem egy lángelme lehet ez a munkáltató!)
Majd a munkáltató kitalálta, hogy a munkahelyen elhelyezett kamera felvételeit visszanézi, egy hónapra visszamenőleg, és a fizetésünkből levonogatja a dohányzásra eltöltött időket is, hiába igyekeztünk, hogy mindig pontosan, jól teljesítsük a feladatunkat, illetve az ebédszünetet sem tartottuk be, mivel senki sem ebédelt ott… kivéve akkor evett gyorsan valamelyikünk, ha már rosszul érezte magát! A kamerás felvételekről mindenki tudott, hogy van kamera, csak a munkáltató nem volt azzal tisztába, hogy a felvételeket nem nézheti vissza 30 napra, illetve kizárólag 3 napig őrizheti meg, csak akkor nézheti vissza, ha betörés, vagy értékeltűnés esete merül fel… bár itt egyikről sem volt szó. Másnap kellően felkészülve, szóltam a munkáltatónak, hogy tudomása van arról, hogy ilyet nem lehet csinálni törvényszerűen?!
Nekem itt vált hiteltelenné a munkáltatónk, nem kevésbé, hiszen én a tanulmányaim során tanultam alapvető jogot, így egyből leesett a tantusz s rájöttem, hogy ez nem nekünk való, így én is úgy döntöttem, hogy felmondok, mivel hosszadalmas vitáim voltak a főnökömmel, s még én voltam lekiabálva, bármennyire is nekem volt igazam.
Nah itt is volt ám nagy herce-hurca …. Az utolsó munkanapomon, még munkaidőben mondtam a főnöknek, hogy ott a felmondásom az asztalán, írja alá, illetve intézkedjen a papírjaimat illetően, mivel én még próbaidőn belül mondtam fel! Neki sem kellett több … egyszerűen megtagadta a felmondásom átvételét, mondván, hogy “ki vagyok én, hogy ugráltassam őt és a társát, illetve a könyvelőét!”. Mondtam neki, hogy a Munkaügyi Bíróság lehet hogy ezt nem igazán nézné jó szemmel(“visszanyalt a fagyi”)!… Majd eljöttem! Délután felhívtam a munkáltatómat, hogy akkor most mi legyen, ő mondta, hogy menjek be reggel és akkor elintézi aznap a papírjaimat, vagyis mint látszik nagyon tisztességes és lojális voltam vele mert nem egyből jogi útra tereltem a dolgot. Másnap reggel bementem, rendes munkakezdésre, vagy 2-3 órát vártam a főnökre mire megjött, elvette a papírokat, és szó nélkül ott akart hagyni… viszont nekem kellett az egyik példány aláírva, amit mondtam is neki, de ő csak ezt mondta “Nem, majd délután meglesznek a papírjaid, akkor gyere vissza!” … Hozzá teszem ez sem jogszerű!!!!!! Itt megint meglátszik a kompromisszumkészségem!
Aznap a párom ment volna délutánra dolgozni, viszont a munkáltatónk szólt neki, hogy már ne öltözzön át és menjünk vele, illetve adjuk oda a kulcsokat. Átvitt minket a közelben lévő étterembe és leültünk egy asztalhoz…. itt aláíratott velünk egy szerződésmódosítást visszamenőleg, mely fizetésemelésről szólt … (hát ez sem épp jogszerű, bár ehhez nem értek!) Majd elénk tette a kilépő papírokat s közölte, hogy a túlórapénzünket nem kapjuk meg (ehhez csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy a hónapban több mint 40 óra túlórám volt nekem és a páromnak is, ami nem kis összeg szerintem!), mivel ő visszanézte a kamera felvételeket és mi nem megfelelően töltöttük ki a jelenléti ívet, magyarán csaltunk és okirat hamisítás miatt feljelent minket, ha nem fogadjuk el az alapfizetésünket, és ha bíróságra megy az ügy 100%-ig biztosak lehetünk benne, hogy nem kapjuk meg a túlórapénzünket, (pedig mindig pontosan írtuk be magunkat, volt hogy még kevesebbet is mint kellett volna, de tényleg nem lényeges!!!!) Mivel, mi tudtuk, hogy semmi szabálysértést nem követtünk el, így nem fogadtuk el a feltételét és annyit mondtunk, hogy akkor találkozunk a bíróságon, majd felálltunk és hazaindultunk!
Egy jó óra múlva csörgött a párom telefonja, a munkáltatónk volt, hogy nem akarja, de tárgyi tévedésben volt, így muszáj minket kifizetnie, szóval menjünk vissza és a papírokkal együtt kifizet minket! Ezzel nem volt semmi gond… visszamentünk, míg a papírokat átnéztük, illetve a fizetésünket megnéztük, a munkáltatónk fel-alá járkált, majd összeesett annyira ideges volt, hogy nem sikerült minket átvernie… Az már csak mellékes volt, hogy ócsároló, illetve vádaskodó szavakkal illetett minket egész végig, és az is furcsa volt, hogy a többi dolgozó előtt nem merte ez az ügyet felvállalni, sőt rá akarta fogni a páromra, hogy megfenyegette, s ezért kihívott egy ott dolgozót, hogy legyen a tanúja, bár ő semmit sem hallott, mivel nem volt mit, de megmondta a munkáltató neki, hogy már pedig ő ezt hallotta! Kicsit még felhergeltem a munkáltatót azzal, hogy megkerestettem vele az egészségügyi kis könyvünket, mivel annak az árát levonta a fizetésünkből. Ezek után elváltak útjaink szerencsére!
Vajon lehetne találni ennél a vállalkozásnál a törvényszegésre utaló opciókat?!?!? (Szerintem biztos!)
Összegezve ezt a sztorit … Óvakodjon mindenki az ilyen alattomos, “féreg” főnököktől és ha felmondásra kerül a sor álljunk a sarkunkra és ne hagyjuk magunkat megtéveszteni… Másrészt, nem a munkavállaló van a munkáltatóért, hanem a munkáltató van a munkavállalóért …. hiszen ha a munkavállaló nem dolgozik akkor a munkáltató bármit csinálhat, kereshet 1000 meg 1 embert soha nem fog előre jutni! (Ez csak az én véleményem!)
Remélem tanulságos volt a sztorim!
További szép napot mindenkinek!
Üdv.: Yudit
